Norbert videóhívásban keresett meg Székesfehérvár mellől.
A kérdése egyszerű volt, mégis hatalmas fájdalom húzódott mögötte:
– Miért változott meg ennyire az apósom és a sógornőm, amióta meghalt az anyósom?
Ahogy mesélt, többször könny szökött a szemébe.
Az anyósa egy sikeres vállalkozást épített fel hosszú évek alatt. Még életében megszületett a közös döntés, hogy a céget Norbert és a felesége viszi tovább. Mindenki tudott róla, mindenki elfogadta.
Aztán az anyós meghalt.
És ezzel mintha valami végérvényesen megváltozott volna.
Az addig jó kapcsolat megromlott. Az após elutasítóvá és mogorvává vált. Nemcsak Norberttel és a feleségével szemben, hanem még az unokájával sem akart kapcsolatot tartani. Bár Norberték továbbra is segítették őt, ahol tudták, a közeledésük rendre falakba ütközött.
Norbert nem értette.
Hiszen nem vettek el semmit.
Nem harcoltak a cégért.
Nem csaptak be senkit.
A tarot azonban egészen más megvilágításba helyezte a történetet.
A kirakás első fontos lapja a Diadalszekér volt.
Ez a lap azt üzente, hogy Norbert jó úton jár. Megvan benne az erő, az akarat és a képesség arra, hogy végigvigye azt az utat, amelyre rálépett. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a helyzet megoldásához még tudatos cselekvésre lesz szüksége.
A következő lap a Szerencsekerék volt, amelyet sokan a karma lapjaként is ismernek.
Ez azt mutatta, hogy az élet egy olyan helyzetet hozott elé, amelyből fontos tanulnivalója van. Nem más fogja helyette megoldani ezt a feladatot. De minden képessége megvan hozzá.
Ezután érkezett a kirakás egyik legerősebb lapja: az Ördög.
És érdekes módon ez a lap egyszerre mutatott két teljesen eltérő dolgot.
Az egyik oldalon megjelent a siker, az anyagi eredmény és a jól működő vállalkozás képe. Norberték valóban ügyesen vezetik a céget.
A másik oldalon azonban felszínre kerültek azok az érzések is, amelyekről a család talán nem beszél nyíltan.
Az irigység.
A féltékenység.
A birtoklás.
A veszteség.
Mert bár a cég átadása közös megegyezéssel történt, az após lelkében valószínűleg egészen más folyamat zajlott.
Nemcsak a feleségét veszítette el.
Hanem azt az életet is, amelyet vele együtt épített fel.
A vállalkozás sikere egykor hozzájuk tartozott. Az ő közös történetük része volt.
És amikor a felesége meghalt, lehet, hogy minden alkalommal, amikor a cég sikerét látta, újra és újra szembesült a veszteségével.
A Hold lapja tovább mélyítette ezt az üzenetet.
A Hold gyakran beszél olyan érzelmekről, amelyek a felszín alatt dolgoznak. Félelmekről, kimondatlan indulatokról, bizonytalanságról és belső vívódásokról.
A kirakás alapján úgy tűnt, hogy Norbert nem a valósággal harcol.
Hanem olyan érzésekkel, amelyek az apósában dolgoznak, és amelyeket talán még ő maga sem lát tisztán.
Ezután érkezett a Főpap.
Majd a Főpapnő.
Két erőteljes spirituális lap egymás után.
Mindkettő ugyanarra hívta fel a figyelmet: Norbert sokkal intuitívabb ember, mint gondolja.
A válaszok egy része nem kívül található.
Hanem benne.
A Főpap azt mutatta, hogy képes másokat vezetni, támogatni és tanácsot adni.
A Főpapnő pedig arra emlékeztette, hogy bízzon a megérzéseiben. Nem kell minden helyzetet erővel megoldani. Van, amikor a legnagyobb bölcsesség a kivárás.
A kirakás végső üzenetét az Akasztott Ember adta.
Ez az a lap, amely arra tanít, hogy néha nem a helyzetnek kell megváltoznia.
Nekünk kell más szemszögből ránéznünk.
És amikor ezt meglátjuk, hirtelen minden a helyére kerül.
A beszélgetés végén ezt javasoltam Norbertnek:
Ne akarjon megfelelni egy olyan ember elvárásainak, aki jelenleg a saját fájdalmával és veszteségével küzd.
Ne próbálja bizonyítani az igazát.
Ne próbálja mindenáron elérni, hogy az após megértse őt.
Inkább nézze meg, milyen állapotban van az após lelkileg.
Mert aki irigységből, sértettségből vagy fájdalomból cselekszik, az nem ugyanabból a nézőpontból látja a világot.
És nem biztos, hogy oda kell leereszkednünk, ahol ő áll.
Néha a megoldás nem az, hogy megváltoztatjuk a másikat.
Hanem az, hogy másképp tekintünk rá.
A beszélgetés végére Norbert arca megváltozott.
A feszültség helyét megkönnyebbülés vette át.
Mosolyogva búcsúzott.
És talán először nem azt látta, hogy valaki ellene van.
Hanem azt, hogy valaki a saját fájdalmának a foglya.